seckerland
József Attila
Ősapám
Sz. Szigethy Vilmosnak
Fakó köntösben, hószín ménlován,
Álomban, éjjel, itt jár Õsapám,
Ruhája egyszerû, díszt nem visel,
De nagy szemében õserõ tüzel.
Dús hosszú fürtje barna mint a föld,
Vasmarka kérges, nagy tusákra tört,
Süvegje mellett karvalyszárnya száll,
Elõtte messze száz vitéz halál.
Rézarca, mint a gondos est, nyugodt,
- Kacagni tán soha nem is tudott -
Nyakán feszülnek holló-vérerek,
Tömbmelle vulkán tengerek felett.
Leszáll lovárul - tán Hadúr maga! -
Bronzajka mozdul s nem hallik szava,
Rám néz, szemembe, kezet fog velem,
Bús apa bús fiával, csendesen.
1922. október
